Felkészülés:
Ha jót akartak a csapatnál, akkor mindent ugyanúgy csináltak, mint egy évvel ezelőtt, hiszen a Hull rajtja tavaly káprázatos volt, ám a szezon második felében jött a visszaesés.
Phil Brown együttese Ázsia felé vette az irányt, miután július közepén néhány könnyebb ellenfél ellen sikerült önbizalmat növelnie. A komolyabb gárdákkal szemben a győzelmek elmaradtak, igazi fokmérő a Tottenham elleni „döntő” lehetett, amelyet simán, 3-0-ra veszített el a rövidesen története második élvonalbeli idényének nekiveselkedő alakulat. A gárda menedzsere az utolsó, Aberdeen elleni felkészülési meccsel sem volt kibékülve: az 1-0-ra elveszített találkozó amolyan Dean Windass gálameccs volt, emiatt nem játszottak olyan iramban a felek, amilyenben a szakember szerette volna.
Igazolások:
Számunkra a legfontosabb, hogy Halmosi Péter maradt az együttesben. A magyar válogatott középpályása tavaly nem volt túl sok alkalommal kezdő, ám rendszeresen szóhoz jutott, remélhetőleg idén még több lehetőséget kap. A biztosan érkezők közül Jozy Altidore a legnagyobb név, aki kölcsönben érkezett. A klub szerette volna Frazier Cambpellt is visszacsábítani, ám ő inkább a Sunderlandet választotta. Ráférne még az erősítés erre az együttesre.
Esélyek:
Ha kicsivel korábban pukkad ki a Hull, akkor idén csak a Championshipben folytatná, ám varázslatos őszének köszönhetően- féltávnál a hetedik helyen állt- bent maradt. Idén nem tűnik valószínűnek egy hasonló rajt, márpedig anélkül kiegyensúlyozottabb teljesítményre lesz szükség. Egyértelműen javulnia kell a Brown-alakulatnak hazai pályán is, hiszen a 19 meccsen elért három győzelem a KC Stadionban a legrosszabb volt az egész bajnokságban, ha csak az otthon lejátszott találkozókat nézzük. Előzetesen nem sok jóval kecsegtet az idei év. Persze ugyanezt mondták el tavaly is a csapattal kapcsolatban…